„Sem a nagy tudás, sem a kreativitás nem teszi az embert géniusszá. A szeretet az, amin egy elme alapszik.” Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző, minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje 260 éve született.
Rövid, de annál termékenyebb élete során Mozart több mint hatszáz művet alkotott: az elsőt 5 éves korában, az utolsót halálos ágyán. A salzburgi csodagyerek olyan kamarazenék, szimfóniák, operák és zongoraversenyek sorával ajándékozta meg az emberiséget, melyek nem csak a klasszikus muzsika, hanem minden művészetnek egyik legfénylőbb drágaköveivé váltak. Mozart dallamai mindenhol felcsendülnek – de vajon ismerjük ezt a nagyszerű zeneszerzőt? A róla keringő legendákat és az azok mögött rejtőző valóságot?
Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született. Élete csodagyermekként indult, előbb ismerte a kottát, mint a betűket. Apja, Johann Georg Leopold Mozart, aki maga is muzsikus volt, már négy-ötéves korában pontos feladatterv szerint képezte, s Wolfgang akkor már maga is komponált. Először 1761-ben, ötévesen lépett fel egy színházi előadáson a salzburgi egyetemen, a következő évben tette első hangversenykörútját: az édesapa az alig hatéves Wolfgang Amadeusszal és tizenegy esztendős nővérével, Nannerllel 1762-ben tette az első művészi utakat Münchenbe és Bécsbe, ahol nagy sikerrel mutatkoztak be a császári ház és a nemesség zeneértő tagjai előtt. Feljegyzések szerint Wolfang Amadeust hangversenye után Mária Terézia császárnő az ölébe vette és megcsókolta.
A család számos hangversenyt adott, ám Mozart zeneszerzői tehetsége egyre inkább előtérbe került. Első darabjai, hegedű-zongoraszonátái Párizsban jelentek meg, szimfóniákat Johann Christian Bach hatására kezdett írni, akit személyesen is ismert. Első jelentős sikere a Bastien és Bastienne című „énekes játék” volt, amelyet 1768-ban mutattak be Bécsben. Ezt a 12 éves korában komponált daljátékot a zenetörténet Mozart első remekműveként tartja számon. A következő évben szülővárosában koncertmesterré nevezték ki.
Olaszországi útján, 1770-ben hallomás alapján leírta Allegri Misereréjét. 1773-tól Salzburgban élt, ahol négy év alatt öt hegedűversenyt komponált. Később újabb európai körútra indult, Mozart 1781. március 12-én munkaadója, a salzburgi hercegérsek, Hieronymus Colloredo gróf parancsára Bécsbe utazott és telepedett le. „Mozartot külön értesítésben kellett felszólítani, hogy csatlakozzék a kísérethez, a felszólítás hangvétele pedig gyaníthatóan nem volt különösebben nyájas” – írja Volkmar Braunbehrens Mozart című kötetében. Mozart ugyanis ez időtájt Münchenben tartózkodott, ahol megkomponálta, betanította és a választófejedelmi udvari színházban bemutatta Idomeneo című operáját. Vagyis valószínűleg nem sok kedve volt felkerekedni és költözni, hiszen a bécsi utazás időpontjában már majdnem három hónappal lépte túl engedélyezett szabadságának határidejét. Ennek az időszaknak a legfájdalmasabb eseménye édesanyja 1778-ban bekövetkezett halála volt.
Mozart koncertkörútjai során megismerkedett Aloisia Weberrel, aki kikosarazta őt, így a zeneszerző a munkájával vigasztalódott. Ekkor már túl volt élete első énekesjátékán, opera buffáján, az európai turné után pedig Itáliában külön koncertkörutat szerveztek számára. Mozarthoz valamennyi zenei műfaj közül az opera állt legközelebb, viszont elsősorban hangszeres művek szerzőjeként és a zongora mestereként ismerték. Salzburgban kevés lehetősége nyílt arra, hogy operát írjon, a bécsi közönség másra vágyott: ebben az időben születtek ragyogó zongoraversenyei. 1782-ben mutatták be a II. József császár felkérésére írt Szöktetés a szerájból című operáját.
„Azt írja, hogy örömmel vár engem, kedves jó apám, és ez az egyetlen ok rá, hogy Bécs elhagyására rá tudom szánni magamat. – Mindezt a természetes német nyelven írom, mert az egész világ megtudhatja, és tudja is meg: a salzburgi hercegérsek csalás Önnek köszönheti, kedves jó apám, hogy tegnap (magától értődik, hogy csak a saját személye részére) örökre el nem veszített engem…”
Az operák operája
1786-ban keletkezett a Figaro házassága, egy évvel később az „operák operájának” nevezett Don Giovanni. 1788-ban hat héten belül írta utolsó három nagy szimfóniáját, az Esz-dúrt, a g-mollt és a C-dúrt (Jupiter). 1790-ben Bécsben II. József kérésére írta a Cosi fan tutte, a következő évben II. Lipót prágai koronázására a Titusz kegyelme című operáját. Utolsó befejezett műve egyik legnépszerűbb operája, A varázsfuvola, Requiemjét már tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be. Ez utóbbi Mozart talán legmegrázóbb műve, amelyet egy nemes megbízásából írt, aki a darabot eleinte saját szerzeményeként próbálta feltüntetni.
„Egy tehetséges ember utazgatás nélkül is tehetséges; de egy kitűnő tehetség (amit magamról minden szerénység nélkül állíthatok) elvész, ha örökké ugyanazon a helyen marad…” – vallotta Mozart, aki számos utazása mellett elképesztő termékenységgel ontotta a remekműveket: minden műfajban alkotott, több mint 620 kisebb-nagyobb egyházi és világi zeneművet komponált. Műveit Ludwig Ritter von Köchel osztrák zenetörténész rendszerezte, aki 626 művet ismert el Mozart alkotásaként.
Az osztrák muzsikus-zseni személyében nemcsak a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségét, hanem az első olyan művészt tisztelhetjük, aki függetlenül, önmagára utaltan, feudális kötöttségektől mentesen próbált élni. Darabjait javítás nélkül vetette papírra, teljes műveket egyszeri hallás után, emlékezetből le tudott kottázni.
Sikerei ellenére nem bírta pénzzel az udvari életmódot, állandó anyagi gondokkal küzdött, ezért órákat adott, és tanfolyamot rendezett műveiből. 1791. december 5-én, mindössze 35 évesen halt meg Bécsben, a hivatalos bejegyzés szerint „heveny köleshimlő” miatt. Anyagi helyzete miatt a város határán kívül, jelzés nélküli közös sírba temették. Az utolsó útjára kísérő kevesek között ott volt „örök riválisa”, Antonio Salieri is.
Élete ihlette Peter Shaffer Amadeus című, a zseni és a középszer párharcát feldolgozó darabját, amely jelenleg is nagy sikerrel szerepel a Belvárosi Színház repertoárján. A darab alapján készült Milos Forman nagysikerű filmje Amadeus címmel. Musical, balett, színdarab, rajzfilmsorozat is őrzi legendáját, nevét a többi közt marcipános csokigolyó is viseli.
„Az elmúlt évtizedek talán leghatásosabb Mozart-képe, Miloš Forman Amadeus filmje metszően éles, hiteles jellemábrázolás és hatásos történelemhamisítás egyszerre. Míg remekül ábrázolja Mozart személyiségének meghatározó jegyeit, a sziporkázó zenészzseni és a bohó, mulatozó ifjonc egyszerre jelenlevő kettősségét, valamint a szomorú véget, ahová mindez vezetett, addig épp a tragikus vég megrendítő képei váltak „hamis tények” áldozatává. Már a „felütés” is hibás: a Requiemet – immár bizonyíthatóan – nem Salieri rendelte meg Mozarttól…”
