Salamon Béla tudott nemet mondani…
Hadd idézzem a Hej, színművész! című könyvének bevezető sorait: „Hej, színművész! Be furcsa, bolondos teremtménye vagy te a jóistennek. Két egészen különálló életed van. Az egyiket nappal éled, a másik este kezdődik, amikor kigyúlnak a fények és megszólal a gong…”
Az a bizonyos gong első vidám színpadi rendezésem alkalmából szólalt meg 1960-ban, amikor a Mindent egy helyen című kabarét rendeztem. Ebbe a kabaréba Kellér Dezső írt egy tréfát Salamon Béla számára, aminek: A papa helyezkedik címet adta. A jelenetet dióhéjban arról szólt, hogy egy régi vágású, öreg kispolgár papát a családja azért akarja moziba küldeni, hogy a vállalat kommunista igazgatójának látogatása alkalmával nehogy valami rendszerellenes ostobaság csússzon ki a száján.
Nos, amikor Kellér felolvasta a jelenetet, mindenki nagy tetszéssel fogadta, csak egyvalakinek nem tetszett – Salamon Bélának, aki meg is indokolta ellenérzését:
– Aranyoskám! (Ez volt a kedvenc szavajárása.) Tőlem nem ezt várja az én közönségem. Én nem szoktam politizálni! Az én számból nem fogadják el azt, hogy imperializmus meg munkaverseny. Ne haragudj, Dezsőkém, de én ezt nem játszom el.
Szorult helyzetbe kerültünk. Arról szó sem lehetett, hogy másvalakire osszuk ezt a szerepet, inkább vállaltuk a hosszú napokig tartó agitációt. Végül Kellérrel közös rábeszélésünket siker koronázta, Béla bácsi beadta a derekát azzal a feltétellel, hogy a záró poénon változtatni kell.
