A híressé vált anekdoták egyikének főszereplője az örökösen pénzszűkében élő Nagy Lajos volt, akit Kosztolányi rávett, hogy részt vegyen egy anekdotapályázaton…
Nagy Lajosnak ezúttal ismét– többé-kevésbé állandóan – pénzre volt szüksége; keserű képpel, magába roskadva ült a Japán kávéház egyik asztalánál.
Kosztolányi lépett a kávéházba.
– Mi baj már megint? – szólt oda barátjának, akit szeretett és becsült, főképpen fanyar, egyéni humoráért.
– Mit kérdezed, úgyse tudsz segíteni. Egy vasam sincs.
Kosztolányi fél percig gondolkozott, majd hirtelen felvillant ferdevágású, ázsiai szeme.
– Tudok. Várj csak. Holnap lesz 500 pengőd. – Nagy Lajos lebiggyesztette a száját. – Hogyan?
– Nálunk a lapnál van valami anekdotapályázat. Én vagyok a zsűri elnöke, ma lesz a döntés. Küldj be expressz ajánlottan valamit. Te fogod megnyerni az első díjat.
Nagy Lajos képe nem derült fel.
– Hátha nem én nyerem, még postaköltségbe is verjem magam?
– Te fogod megnyerni – ismételte Kosztolányi. – Írd meg most rögtön, magam viszem be. Főúr, sötét kávét, pohárba, cukor nélkül.
Félreült egy másik asztalhoz.
Mire Kosztolányi megitta a kávét, Nagy Lajos megírta az anekdotát. Kosztolányi bele se nézett, zsebre dugta.
– El se olvasod? Hátha nem jó?
– Jó lesz. A többit sem olvastam el. Látatlanban tudom, hogy a tied a legjobb.
Nagy Lajos másnap megkapta az 500 pengőt, az anekdotapályázat első díját.
Forrás: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem
