A két világháború között virágzó szolnoki művésztelep legendás alakja sajátos módon vásárolt…
Egyszer, hogy Pólya Tibor impresszionista festő jól bevásárolt egy csemegeboltban. Amikor fizetésre került a sor, megtapogatta a zsebét, majd így szólt:
„Ejnye, otthon felejtettem a pénztárcámat, engedje meg, hogy a százötven koronás számlám fejében átadjam ezt a középnagyságú képemet. De miután ez nagyobb értéket képvisel, tessék visszaadni belőle!”
A kereskedő készen állt a válasszal: „Ó, művész úr, van nekem visszaadnivalóm!” – és ezzel kihúzott a pultja fiókjából egy kisebb Pólya-festményt, és átnyújtotta: „Íme, egy Pólya-aprópénz!”
Forrás: Herman Lipót: A művészasztal
