Richard Strauss Saloméjának első próbái meglehetősen próbára tették a zeneszerző idegeit. A darab túlzottan is nehéznek bizonyult – mindenki számára.
Brahms és Wagner halála után ő lett a legfontosabb élő német zeneszerző. A századfordulón egyéni hangvételű és modern szimfonikus költeményekkel jelentkezett. Darabjai nem egyszer bizonyultak túl nehéznek a zenészek számára.
A drezdai énekesek tiltakoztak: „Túlságosan nehéz!” – jelentették ki a Salomé próbája után, és visszaadták a szerepeiket. Egyedül Burian Károly, a tenor mondta: „Ugyan kérem, már kívülről tudom!”
Ekkor odament hozzá az első oboás, és azt mondta:
– Doktor úr, ez a rész talán zongorán eljátszható, de oboán nem!
Mire Strauss válaszolt:
– Hát, ha magát az vigasztalja, közölhetem, hogy zongorán sem lehet eljátszani.
