Ascher Oszkár a színésziskola felé tartott, amikor a Kossuth Lajos utca sarkán József Attila jött vele szemben. Az ifjú költő nagyon megörült a találkozásnak…
Ascher Oszkár így emlékezett vissza a találkozásra:
„Hallgasd meg, mit írtam Lillafüreden!” – Belém karolt, a másik kezével a vers zenéjét ritmizálva, elmondta az Ódát! Lenyűgözve hallgattam. „Elszavalod?” – kérdezte Attila. Ma is szégyellem a válaszomat: „El, de az a rész a »belek alagútja«, »a vesék buzgó kútjai…!« – „Hát azt hagyd ki!” mondta erre, s ezt viszont nem tudom elfelejteni. Hogy nem szidott le a sárga földig? Hiszen süketnek kellett lennem, hogy nem éreztem, hogy ezek az attilai sorok éppen annyit mondanak, mint Petőfinél „Szeretem lelkednek magas röpülését”!!
Forrás: Ascher Oszkár: Minden versek titkai
