Tersánszky Józsi Jenő a Vígszínház és Nagy Endre gyakori vendégeként mindent látott és mindent hallott a színfalak mögött. A tapsorkánt éppúgy, mint a fújolásokat…
Nagy Endre egyáltalán, ha, mint mondják, kisujjában hordta is a színház egész komplexumát, alig lépett ki konferansziéi szerepéből. A színészeknek azt a túlzott talpnyalását utálta és megrótta, amellyel a nagyérdemű közönséggel szemben csak bájmosolyuk van.
A Vígszínháznak egyik, talán az első előadásán, mi már a színfalak mögött ültünk, számunkat befejezve.
Nagy Endre bejön a függöny elől. Tapsorkán zúg a nézőtéren.
Nagy Endre egyenesen afelé tart, ahol én ülök. Ahogy észrevesz, félreérthetetlenül a tapsförgetegre utalva, legyint, és csak ennyit mond:
– Fúj!
– Hogyan, édes direktorom! Magának a siker nem tetszik? – jegyeztem meg.
Nagy Endre erre megint legyint:
– Ez siker?… Várjon meg itt. Ki kell mennem a függöny elé.
Amíg a függöny előtt Nagy Endre meghajtja magát a még inkább földübörgő tapsra, tökéletes elképedés környez. Mit jelentsen Nagy Endre viselkedése?
De már vissza is jött újra hozzám:
– Hát nézze, Józsi Jenő. Amint hallotta, a Boráros téri hidunknak véget nem érő építésén szellemeskedtem. Azt mondtam: hogy ha a hídnak minden pillérjét egy miniszterünk szobrával díszítenénk, a híd tizedrésznyi időre elkészülne!… Mármost itt, mivel várhatom a tapsot, a kacagást, tehát egy kis szünetet kell tartanom, ugyebár? De hát a közönség némán, komolyan bámul rám… Hát hiszen nem tartom viccemet a világ legjobb viccének, de ilyesmire legalábbis egy kacagást okvetlen várok… Ez elmaradt. Erre én így folytatom: és akkor a miniszter urak a hídon biztosak lehetnek abban, hogy künn vannak a vízből… Ez aztán egy már olcsó, rohadt vicc!… És mi történik rá? A közönség vad röhejben tör ki rá, és tombolni kezd?… És ez Budapest legkiemelkedettebb szellemiségű színházban történik… Most már, remélem, megért, minek fújozom erre?
– Igaza van, direktorom! – mondtam teljesen leszerelve. Mert mindinkább megismertem ezt az embert. És mind nagyobbra kellett őt értékelnem!
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
