Mikszáth Kálmán szívesen elevenített fel régi, tréfás anekdotákat…
Mihály gazda makrancos, civakodó felesége mindenkor s mindenben ellenkezőjét tette annak, amit kellett volna. Egyszer ruhát mosott a Dunában, s lepedőcsavarás közben egyensúlyát vesztve, belebukott a vízbe. A parton álló férje a baj láttára így kiáltott föl:
— Jaj, Istenem! Kimentem, ha életembe kerül is — s futásnak eredt a folyó ellenében, mire az értetlen szemlélők figyelmeztették Mihályt:
— Merre szalad, kend? Hiszen nem fölfelé, hanem lefelé viszik a habok feleségét.
— Dejszen — kiáltott vissza Mihály gazda s folytatta futását fölfelé — azt én jobban tudom. Feleségem makrancos természete még a víznek sem engedi meg, hogy lefelé vigye. Fölfelé kell annak őt vinnie, majd meglátják.
*1871-ben megjelent Adomatárban jelent meg először. Mikszáth Kálmán azt írja a csíki székelyekről és a majornokiakról, hogy a megdagadt folyamtól elsodort gyalog-hídjuk keresésében a víz mentén felfelé haladtak.
