Herman Ottó nagy erővel látott neki a norvég madarak tanulmányozásához…
„Minthogy az utazás* főfeladata madártani kutatás volt, a fölszerelés is ehhez képest alakult s gondom volt reá, hogy az egész egyetlen egy jól megvasalt ládába férjen, mert a sok láda, nem számítva a szállítás költséges voltát, lassú mozgást, vagyis a kutató természetvizsgáló legnagyobb – mert időt emésztő – ellenségét jelenti.
Vittem tehát:
1. Kétcsövű, tizenhatos öblű Fueckert-féle Lancaster-fegyvert, melynek balcsöve elől szűkített (choke bored) volt; egy kétcsövű, huszonnégyes öblű Arendt-féle Lancaster-fegyvert.
2. Mehles-féle karabélyt, melynek öble 12 mm. volt, a mely jól hordta a golyót, de a legapróbb sörétet is, azon felül csak tapsszerűen szólt, tehát nem riasztott.
3. Ezekhez néhány száz patront; minden fajból 100 töltve; tarisznyákat.
4. Apróbb állatokra való teljes preparáló készüléket.
5. Négy jó hőmérőt.
6. Két mágnestűt; az egyiket lejtőmérővel.
7. Rovarok gyűjtésére csak kis készüléket.
8. Messzelátót s több nagyító üveget.
9. Író és rajzszereket.
10. Két pár jó lábbelit.
11. Kisebb horgász-felszerelést.
12. Őszi vadászruhát.
Vittem továbbá egy térképet, Leunis állattani Synopsisának legújabb kiadását, a melyre az ember egyszer-másszor rászorulhat s Baedecker-nek e tájakra vonatkozó útikönyvét, mely – bárki mit beszél is – igen használható, különösen a mióta ismertető részeit elismert szakemberekkel íratja.
Következett az ajánló levelekről való gondoskodás, a mi nagyon könnyen ment. Boldogult Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter franciául és németül a tudományos intézeteknek, Szögyény-Marich László, akkoron első osztályfőnök a külügyi minisztériumban, a követségeknek és konzulátusoknak ajánlott. Azután jött régi skandináv jó barátom, Thorell tanár, ki az olasz Sori-ban keresett enyhülést s elhalmozott ajánló levelekkel, különösen Svédország legjobb természetvizsgálóinak szólókkal.
Végre következett az útlevél.
Már-már indultam, mikor ajánlatomra Trefort miniszter elhatározta, hogy dr. Lendl Adolfot, ki múzeumi állásra volt kiszemelve, velem küldi, hogy különösen a madarakat alak szerint tanulmányozza.”
Forrás: Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról, MEK.OSZK
*Herman Ottó dr. Lendl Adolffal 1888. június 5-én észak-norvégiai expedícióra indult az ott élő vízimadarak, illetve a hazánkban is fészkelő költöző madarak életének és telepeiknek, az ún. madárhegyek tanulmányozására. Herman Ottó Tromsø-ből rövid utat tett még Vardö szigetére is.
