Nem sűrűn, de előfordul, hogy valakinek a hasonmásával találkozzon az ember. De hogy a vélt hasonmás, a 19. század egyik legnagyobb költője egy már elhunyt költővel jelenjen meg? Azt még Újházi Ede is furcsállta.
Egy hódmezővásárhelyi vendégjáték után nagy vendégséggel köszöntötték a városi atyafiak a színészeket. A vacsoránál több ismert író és költő is jelen volt, élvezték a színi sereg társaságát.
Egy egyszerű öltönyzakóba öltözött, nagy bajszos férfi mutatkozott be csendben a magyar színjátszás egyik zsenijének, Újházi Edének.
– Arany János vagyok.
Az örökkön a jókedélyű színész felnézett, összevonta szemöldökét, hümmögve bólintott. A soron következő helybeli patikus bemutatkozását azonban Újházi már így előzte meg:
– Ezek után ön csak Petőfi Sándor lehet!
