Blaha Lujza fájó szívvel, de bátran énekelt a császár előtt…
Népszínház bécsi vendégjátéka idején történt 1883. június 3-án, a Theater an der Wien-ben. „A piros bugyelláris”-t adták, a főszerepekben olyan művészekkel, mint Blaha Lujza és Tamássy József. Nagy lótás-futás az öltözőkben, megjelent a színházban Ferenc József, a császár.
Blaháné izgatottan suttog Tamássyval.
Tudni kell e históriához azt a szomorú eseményt, amely akkoriban lázas izgalomban tartotta az országot. Egy kegyetlen osztrák altiszten vett elégtételt tizenhárom vérig gyötört magyar katona és ezért a hadbíróság halálra ítélte őket*. Ez borította gyászba Blaháné magyar szívét is.
Amikor a második felvonás egyik jelenetében elénekelte dalát, s a bécsi közönség tapsorkánnal készült jutalmazni az elragadó produkciót – Blaháné a rivaldához közeledett, a császári páholy felé fordult és elénekelt még egy strófát, amit Tamássyval ketten írtak az imént -, amelyben tizenhárom magyar asszony fájó szíve reszketett.
„De szeretnék a királlyal beszélni,
Kérő szóval kegyes szívét elérni.
Felséges úr, tudom nagy a hatalmad,
Pardont kérek tizenhárom magyarnak.
A fiúk kegyelmet kaptak.”
*az aradi vértanuk halála.
