Gyulai Pál csak az irodalmi életben fogadta el nehezen az ifjúságot…
Egy este – mint írta Gyulai Pál – Pest felől két romántos ifjú jött vele szembe, az új romanticizmus, az új irodalom, az új szellemű Pest, a fiatalság: Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly. Az öregúr a hűvösödő nyári alkonyatban fázósan burkolódzott bele a köpönyegébe.
– Nézze, öcsémuram eme vakmerő, külsőországi literaturabéli módiba felejtkezett úrfiakat! – mondotta.
– Rebellisek ők, újítók, felforgatják a régi jó világot! A magyar literaturát! Finis Hungariae! – mondta Gyulai, majd sarkon fordult és hazament az ódon Budára.
Híve, az ifjú Horváth István – mint ezt egy másik sétájával kapcsolatban ő írja meg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött „Mindennapi” című Naplójában – a vén Budáról sietett az ifjú Pestre, ifjú babájához, Tlhrézsikéhez, a kis gömbölyű kalapcsináló masamódlánykához, akit Naplójában „Bögyöske” néven nevez.
