Hakuin vezetése alatt a Soindzsi lassan a zen legfontosabb központjává vált, az egész országból özönlöttek a tanítványok. Hakuin saját „zen iskolát” teremtett, jelmondata így szólt: „A zen közvetlen a szívre mutat. Nézz magadba, és légy magad a Buddha!”
Ellene volt a mértéktelenül űzött, csendes elmélkedésnek, valamint az ún. „Ne tégy semmit!” irányzatnak is, ugyanakkor azt vallotta, hogy a megvilágosodás részletekben, több alkalommal, kisebb és nagyobb részmegvilágosodások segítségével is lehetséges, nemcsak egyszerre, nagy hirtelen, amint arra az előbbi irányzatok hívei esküdtek.
Hakuin zen buddhizmusa egyetemesnek és nyitottnak bizonyult: minden érdeklődőt, tanítványt szeretettel látott, senkit sem utasított el. Sokra becsülte tanítványaiban a jókedvet; egy nevezetes mondása szerint: „Sokan vannak, akik értik a tréfát, de kevesen, akik örülni tudnak az igazi nevetésnek.”
Dsi Chang azt kérdezte:
– Hogyan kell olyan műveltnek lenni, hogy az ember értelmével mindent át tudjon hatni?
A Mester így szólt:
– Mit értesz az alatt, hogy átható?
Dsi Chang azt felelte:
– A nyilvánosság előtt is, otthon is, kiválónak lenni.
A Mester szólt:
– Kiválónak lenni más, mint áthatónak lenni. A jelentékeny ember lénye szerint egyenes és az igazságot szereti. Átlát a szavakon és az embereken. Mindig vigyáz arra, hogy alázatos legyen. Az ilyen ember a nyilvánosság előtt is, otthon is, értelmével mindent át tud hatni. A kiváló ember a nyilvánosság előtt az erkölcs szerint cselekszik, valójában azonban átlépi ezt. Az igazságra nem sok gondot fordít. Ez az ember az, aki a nyilvánosság előtt is, otthon is, kiváló.
