„Ő volt az én egyedüli és egyetlen mesterem… Cézanne volt mindannyiunk apja” – vallotta Pablo Picasso példaképéről, Paul Cézanne-ról. Mégis, egy egyszerű párizsi járókelő talált hibát a festő zseniális munkájában… Hogy mit reagált erre Cézanne?
Egyszer Paul Cézanne a Szajna partján festett, amikor egy járókelő megállt mellette és végigmérte a festményével épp elégedetlenkedő művészt és a készülő művet. A harsány színeket és a határozott vonalakat látva azt hitte, egy amatőr festő mázolmányait látja, ezért hozzá fordult és kedvesen megjegyezte:
– Maga fest, ha jól látom.
– Ó, igen, de olyan keveset – válaszolta Cézanne, aki soha nem volt elégedett azzal, amit elkészített.
– Ezt látom – válaszolta az idegen. – De tudja mit, én valamikor Corot (az Akadémia egyik kedvence volt) tanítványa voltam, és ha megengedi, néhány gyors ecsetvonással kijavíthatom ezt magának.
Ezzel valóban fogta az ecsetet, kissé tompította Cézanne ragyogó színeit és kemény vonalait. Amikor elkészült, Cézanne végigtekintett a megváltoztatott vásznon, felkapta a festőkést és levakart a képről mindent, amit az idegen odamázolt. Aztán egy szörnyű szellentést engedett el, az úriemberhez fordult és mindössze ennyit mondott:
– Micsoda megkönnyebbülés!
