Marc Chagall minden foltja aranyat ért…
Marc Chagallt, a világhírű festőt egyszer felkereste saját műhelyében egy hódolója, és áradozva dicsérte a mester kivételes tehetségét. A festő azonban mindezt egykedvűen vette tudomásul.
Mintha mi sem történt volna, nyugodtan festett tovább, de olyan vehemenciával, hogy közben alaposan összefröcskölte őszinte tisztelője kabátját.
– Ezer bocsánat! – kiáltott fel Chagall, aki most már mégiscsak kezdte figyelemre méltatni a körülötte zajló eseményeket. – Rögtön kerítek terpentint, és eltávolítom azt a csúnya foltot.
– Ó, mester, a világért se fáradjon! – kiáltott fel nagy lelkesen a hű rajongó. – Maradjon az a folt nyugodtan ott a kabátomon! De ha már az ön alkotása, nagyon kérem, szignálja alá a nevét!
