Sinkovits Imre halálával nagy veszteség érte a magyar színházi életet. Művészetének nagyságáról, tehetségéről oldalakat írhatnánk. Ehelyett álljon itt egy történet, amelyet Dőry Virág művésznő mesélt el, neves kollégájára emlékezve.
„A Madách Színházban ment egy darab, amelyben Sinkovits Imre Tolnay Klári partnere volt, Chagallt, a festőt alakította. A produkció jelmezeit én terveztem. Többek között egy zöld sálat is csináltattam a festőnek. A jelmezes főpróbán azonban a szívemhez kaptam, amikor megláttam a sálat Sinkovits nyakában. Hihetetlenül rosszul állt neki az a salátazöld szín. Le akartam szedni róla, ám ő nem engedte, hiába magyaráztam, milyen pocsékul néz ki benne.
Aztán elérkezett a premier, amelynek vacsorajelenetéhez egy tál salátát rendelt magának. A zöldségeknek majdnem ugyanolyan színük volt, mint a sálnak. Sinkovits Imre előbb megette a salátát, majd utána „elfogyasztotta” a sálat is. A közönség – Tolnay Klárival együtt – dőlt a nevetéstől, percekig képtelenség volt folytatni az előadást. Akkor értettem meg a borzalmas ruhadarabhoz való ragaszkodásának okát. Ezzel igazolta a színházi közhelyet: az igazi színész még a hibából is erényt kovácsol.”
