Ha megkérték, Deák Ferenc szívesen adott tanácsot mindenkinek…
Mikor már Anton Schmerling és minisztertársai is érezték, hogy politikájuk a csőd szélén van, Deák Ferenctől megkérdezte egy bécsi német jó ismerőse és tisztelője: meddig tarthat ez az állapot?
– Messziről kell kezdenem, hogy erre a kérdésre válaszolhassak – kezdte sóhajtva Deák. – Volt nekem valami birtokom, azon egy domb és a dombon egy régi présház; vén rozoga épület; düledezett, általában igensiralmas állapotban volt. Mivel a birtokot el akartam adni, az új présház költségeit pedig szerettem volna megtakarítani, hát fölkértem egy építőmestert, hogy vizsgálja meg a présházat: össze lehet-e valamelyst tatarozni; és ha igen: hát meddig bírhatja ki? Az építőmester megvizsgálta a dolgot, és amikor aztán kérdezősködtem felőle, azt mondotta: „Hát összetatarozni össze lehet, s egy, két vagy talán három esztendeig ki is bírhatja; de viharnak nem szabad érnie.
A Schmerlingék présházát 1866-ban aztán el is érte a vihar.
