Ignotus szívesen üldögélt Dénes Zsófia könyvtárszobájában…
Egy ideig Pesten egy kis átmeneti lakásban lakott Dénes Zsófia. A könyvtárszobába a mennyezetig érő könyvespolcokkal három oldalon, óriási ablakkal kelet felé és hatalmas, zöld, régi Zsolnay-kályhával a sarokban, egészen szép volt. A két másik szobában megfordulni sem lehetett, olyan kicsik voltak. Az írónő így idézi fel látogatóinak jelentőségét:
„De azt a könyvtárszobát, ahol én tanyáztam, valaki nagyon megszerette. Valaki, akit régebben nem is ismertem, és aki hazatérésünk után szinte kierőszakolta, hogy meglátogathassuk. Ez Ignotus volt. Jelentős szerepet játszott akkoriban. Az új csapásokat feltáró, éppen induló Nyugat egyik főszerkesztője, az alapító Hatvany Lajos és a kíméletlen bíráló, Osvát Ernő mellett.
Ignotus abban az évben sokat üldögélt pasaréti könyves szobámban. Meg akart győzni arról, hogy az irodalomban nő csak akkor boldogulhat, ha egyik felelős- vagy főszerkesztő a barátja. Én más nézeten voltam.
– Vagy tud az ember egy mesterséget, vagy nem ért hozzá. Ha nem ért hozzá, fene dolog az a barátság. Elvégre pont az írás nem artistamesterség, hogy az ember úgy bánjon vele, mint egy trikós cirkuszlány!
Nevetett, de neheztelt is rám. Amikor egy esztendő után elköltöztünk Kolozsvárra, elhozta nekem ajándékba különleges francia amatőr kiadásban Flaubert Madame Bovary-ját.
– Tudja az ördög – mondta hozzá kíséretül –, téged sajnállak-e, kislyányom, vagy ezt a szobát. Ez a szoba valakimmé lett. Tőle nehéz megválnom. De sebaj, majd megvigasztalódom. Annyi biztos, halálom után engem beereszt a kapun Szent Péter. Mert tudod, hogy csak azt a férfit nem ereszti be, aki valaha egy jó nőt saját hibájából elmulasztott. Nem az én hibámból! Én mindent megtettem. Késeket dobáltam, mint Anatole France bűvésze a Notre Dame szobra előtt.
– Ne légy ilyen gonosz – kérleltem. – Gondold meg, terád még sokszor lesz szükségem.
– Honny soit qui mai y pense… Átkozott legyen, aki rosszra gondol! Nem állok én rajtad bosszút, kislyányom. Nyugodtan fordulj hozzám. Ha megtehetek érted valamit…
Nem, ő nem volt „vagány”. Nem volt „link”, mint később annyi más, jó benyomást keltő ember ezen a porondon. Annál sokkal műveltebb apa nevelte. Apja az akkor nagyon tekintélyes, nagyon színvonalas német nyelvű magyar napilap, a Pester Lloyd főszerkesztője volt. Ha idővel irodalmi dolgokban valamivel barátomhoz fordultam, amennyiben rajta múlott, mindig készséggel elintézte.”
Ignotus egyetlenegy alkalommal haragudott meg Dénes Zsófiára. Mikor néhány évvel később, özvegyen, Adyhoz akart férjhez menni. Ez ellen voltak érvei.
Forrás: Dénes Zsófia: Egyszeri kaland, 1964
