Közismert, hogy Dickens tisztaságmániás volt, ám e furcsaságát is felülmúlták különös babonái…
Mindent megérintett, ugyanis hitt benne, hogy ez jó szerencsét hoz, a pénteket tekintette szerencsenapjának, és minden alkalommal távozott Londonból új regénye utolsó részének megjelenése napján.
A legfigyelemreméltóbbak azonban az alvási szokásai voltak – ragaszkodott hozzá, hogy elalváshoz készülve fejét az Északi-sark felé fordítsa. Ha rákérdeztek, mi az oka, Dickens „a földi áramokról és a pozitív és negatív elektromosságról” kezdett hadoválni. Hitt benne, hogy ha igazodik bolygónk fekvéséhez, az kedvezően hat a kreativitására.
