Királyhegyi Pál író-humoristával számos interjút késztettek, ezért úgy döntött, hogy egy őszinte beszélgetésbe kezd – önmagával…
„Ismerem az alanyt már hetek óta, gondoltam, nem lesz nehéz dolgom. Remek érzés. Én kérdezek, én felelek. Kezdhetjük!
– Ki a kedvenc írója?
– Én. Írás közben a legjobban mulattat.
– Hogy ír?
– Pénzért.
– Ihlet?
– Nincs. Ha nem fizetnek, elalszom. Ha fizetnek, felébredek.
– Most min dolgozik?
– Szenes Ivánnal írunk egy darabot a József Attila Színháznak.
– Mi a címe?
– A hipnotizőr.
– Miről szól?
– Semmiről. Ehhez írja a verseket a Szenes.
– Kedvenc játéka?
– Egymondatos szinopszisokat csinálni, amiből ki kell találni, milyen műről van szó. Például: Gittrágó gyereket halálra fürdetnek – Pál utcai fiúk. Orosz úriasszony katonatisztbe szerelmes, mégis a vonat alá fekszik – Karenina Anna. Ledér anyja nevelte, mégis neki áll feljebb – Warrenné mestersége. Három orosz lány Moszkvába akar utazni. Semmi akadálya. Maradnak – Három nővér. És Az ember tragédiája egy szóval: Pech.”
– Viszonya a női nemhez?
– Jó.
– Hányszor nősült?
– Ötször. De mind bevált. Mindegyiket férjhez adtam utána, úgyhogy egy szavuk se lehet.
– Legnagyobb bukása?
– A Lopni sem szabad. A Magyar Színházban ment, ahol most a Nemzeti van. Borzalmas előadás volt. Az elején dermedten figyeltek az emberek, és amikor jöttek a mulatságosabb részek, nem hitték el, hogy ez ugyanaz a darab. A darab úgy megbukott, hogy utána a színházat is lebontották. Egy ideig a tér még Izabella tér maradt, de azután az is Hevesi Sándor tér lett, hogy nyoma se legyen a darabnak.
– Véleménye a mai életről?
– Majd elmondom holnap.
Forrás: Királyhegyi Pál: Ami sürgős, az ráér
