Bram Stoker nem egyedül nevezte el regénye főszereplőjét…
A Drakula írója 1847. november 8-án született az írországi Clontarfban, de olyan betegségben szenvedett, ami miatt sokági nem tudott járni, ezért korai éveit ágyban kellett töltenie. Hogy könnyebbé tegye napjait, édesanyja azzal szórakoztatta, hogy történeteket mesélt neki a szellemekről és a fantázia által szült lényekről, ami egész hátralévő életére rányomja bélyegét. Szerencsére felépült betegségeiből, és beiratkozott a Trinity College-ba, ahol találkozott Oscar Wilde-dal, aki élete végéig a barátja maradt.
Stoker Henri Irving mellett dolgozva megismerkedett „hőseivel” Sir Arthur Conan Doyle-lal és George Bernard Shaw-val, sőt példaképével, Walt Whitmannel is találkozott.
Azonban Stoker soha nem járt Romániában, noha a romantikus viktoriánus regény, amelynek írásába kezdett, Kelet-Európában játszódott volna. 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi fejedelem, III. Vlad Tepes Draculea legendájáról és brutális életéről, ami lenyűgözte az írót*.
Kezdetben Stoker műve az Élőhalott címet viselte, a regényben szereplő vámpírt pedig Wampyr grófnak hívták.
Azonban Vámbery azt javasolta, hogy hívják Drakulának, mivel mint magyarázta, ez a kifejezés „az ördög fiát” jelenti, és hogy ez volt Vlad Tepes másik neve**.
*Egyes történészek azt sugallják, hogy Stoker elképzeléseire nem is III. Vlad sötét és brutális élete ihlette, hanem valójában az ír folklór hatott.
**A Drculea, Vlad román keresztneve, apja nevéből, a Draculból származtatható. A dracul a modern román nyelvben ördögöt jelent, de Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. A Dracul név eredetileg a Sárkány Lovagrendre utalt, a sárkány ugyanis latinul draco.
