A különc szerzetes, Ikkjú egy gazdag kereskedő vacsorájára volt hivatalos. Miután azonban koldusgúnyában, szalmakabátban és lábbeliben jelent meg, a szolgák elzavarták a háztól.
Ikkjú Szódzsun öt éven keresztül tanulta mestere, Keszó Szódon minden mesterkéltségtől mentes, a zen régi nagyságát idéző metódusán át az út követését, majd megvilágosodása után az 1420-as évek végén Szakaiban telepedett le, ahol közfeltűnést keltett minden konvenciótól mentes, vad viselkedésével és tanítási stílusával.
Miután szakadt ruhában jelent meg a vacsorára, a hátsó bejáraton tessékelték ki, persze csak azt követően, hogy illendő módon egy pénzdarabot nyomtak a kezébe.
A legközelebbi vacsorameghívásra Ikkjú már rendes öltözetben jelent meg a gazdag háznál. Az asztalnál azonban ágyékkötőre vetkőzött, s összehajtogatott ruháját a rizsestál elé helyezte.
– De, drága barátom, mit csinálsz? – kérdezte tőle a megrökönyödött vendéglátó.
– Az étel nem engem illet, hanem a ruhámat! – mondta Ikkjú mély meghajlással, és távozott. Egy szál ágyékkötőben.
