A Japán kávéházban összejöttek a régi barátok, Királyhegyi Pál, Gombaszögi Ella, Hunyady Sándor, Lukács Pista, meg a többiek. Rejtő Jenő kopaszon és szorgalmasan írt a márványasztalon….
„Lakása nem volt, éjjel-nappal a Japánban tartózkodott, ott írta remekműveit, és amikor néhány oldalnyira jutott, rohant át a Nova kiadóhoz, kért néhány pengő előleget a fiatal Müllertől, a könyvkereskedés és kiadóvállalat tulajdonosától, aztán rohant át a Poge-ba, ami titkos rulettbarlang volt, gyorsan elvesztette a pengőket és ment vissza írni.
– Gyere velem – mondtam -, kiveszek neked egy szobát a szállodában, ahol lakom. – Közömbösen fogadta az ajánlatomat, nem nagyon örült, hogy megzavartam aktedronos életét (aktedront szedett, hogy ne tudjon aludni), de belenyugodott és mindjárt be is költözött.
Szerencsére a költözködés nem tartott sokáig, mert semmi holmija nem volt. Nem adott a flancra, egyetlen ruhája helyett akkor vett másikat, ha az már lefoszlott róla.
Éjjel együtt mentünk haza, az ő szobája az első emeleten volt, sokáig beszélgettünk, aztán felmentem a szobámba olvasni és aludni.
Fél óra múlva rémülten jutott eszembe, hogy Pesten nem lehet szappant kapni, és én ott hagytam Jenőt szappan nélkül. Reggel felkel és nem tud mosakodni! Iszonyú. Gyorsan magamra kaptam a köpenyemet és néhány gyönyörű szép angol szappannal levonultam Rejtőhöz. Halkan kopogtam, nem jött válasz. Lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt. Rejtő nyilván nem félt a betörőktől és nem volt kicsinyes, mert ott feküdt a díványon, cipőben. Természetesen a ruhája is rajta volt, a kabátja gondosan begombolva, ahogy illik. Aludt, de a zajra, amit okoztam, felébredt:
– Bocsáss meg, Jenőkém, de elfelejtettem szappant adni neked. Csak most jutott eszembe, hát lehoztam.
– Te megőrültél! Ilyen hülyeség miatt felkelteni egy embert!”
Forrás: Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem
