Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt, noha azon többnyire csodálkoztak, hogy tud a feleségével együtt élni. De mint Szókratész mondta: „Egy ilyen asszonnyal élni hasznos is lehet, akár egy dühöngő lovat betörni: ezután az ember felkészültebben fogadja embertársait az agorán.”
Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán a híres tudós, a barát megveregette Szókratész vállát, majd azt mondta:
– Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
– Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
– Nem – válaszolta az ember. Éppenséggel csak hallottam róla, és …
– Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
– Nem, épp ellenkezőleg …
– Szóval – folytatta Szókratész. – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
– Nem igazán.
– Nos – vonta le a következtetést Szókratész. -, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?
Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben. És ezért nem jött rá soha, hogy a legjobb barátjával csalja a felesége…
