Beethoven négyperces udvarlási „semmisége” az egyik legismertebb műve lett…
Beethoven örömmel töltötte idejét hölgyek társaságában, ám nehézkesen udvarolt. Már azon gondolkodott, ne vegye-e feleségül tanítványát, Therese Malfattit, aki akár a lánya is lehetett volna – több mint húsz évvel volt fiatalabb nála – amikor a szülők beleszóltak a kibontakozó kapcsolatba.
Az ifjú tanítványának a zeneszerző könyveket ajánlott, egyebek közt Goethe Wilhelm Meisterét és Schlegel Shakespeare-fordításait, majd megkérdezte, hogy „még ha csak egy fél órácskára is”, nem látogathatná-e meg.
A szülők Gleichensteinen keresztül nyíltan közölték vele, hogy muzsikusként igen, férjjelöltként viszont már nem szívesen látják.
Therese iránti érzelmei valószínűleg összehasonlíthatatlanul múlandóbbak voltak, mint amelyeket Jozefin iránt táplált. Az a-moll bagatell (WoO 59), egy négyperces semmiség, amelyet 1808-ban, korábban elvetett ötletek felhasználásával készített.
Beethoven még arra sem vette a fáradságot, hogy címet adjon a darabnak, és azt egyszerűen csak Für Theresé-nek hívták.
A Für Elise címet azután kapta, hogy 1865-ben Ludwig Nohl német zenetörténész újra felfedezte, és a hanyagul odafirkantott Theresét Elisének olvasta. Nem csoda, hogy a Für Elise szerzéséről több anekdota is fennmaradt.
Forrás: Jan Caeyers: Beethoven, Typotex Kiadó
