Egy kedves hősszínész igen szenvedélyes, de igen szerencsétlen vadász is volt…
Ha fegyvert kaphatott a vállára, s körülötte ugrándozhatott vénséges vén vizslája, nos, ezt az érzést oda nem adta volna a világ minden babérkoszorújáért.
Egyszer azonban erősen meghűlt, tüdőgyulladása lett, s belehalt. Nagy részvét mellett temették el.
Temetéséről jövet egyik barátja következőleg emlékezett még felőle:
– Meghalt. De alakjai, melyeket megteremtett, s a nyulai, melyekre vadászott, még ma is élnek.
