Salamon Béla mindenhol és mindenkit lóvá tudott tenni…
Salamon Béla egyhónapos vidéki turnéjáról sok sikerrel megterhelten hazaérkezett Budapestre, kis társulatával egyetemben. Elhatározta, hogy a nyári főváros rekkenő aszfaltján egy percet sem marad, hanem még az esti órákban felül a vonatra és elrobog a Semmeringre.
Igen ám, de ez nem ment olyan könnyen, mint a boldog békeévekben. Manapság, mint akkortájt is már útlevél kellett, ami Salamonnak nem volt. Késő délután beállított hát a Budapesti Főkapitányságra és egyenesen Hetényi Imre dr. főkapitány urat kereste.
Hetényi régóta ismerte Salamont, akit örömmel vett az irodájában és hellyel kínálta:
– No Salamon, üljön le!
A jókedvű direktor tettetett ijedtséggel szólt.
– Kérem főkapitány úr, ez ellen felfolyamodással élek!
– Hogyan?
– Na hallja, még kegyelmednek sem lehet valakit kihallgatás nélkül mindjárt leültetni!
