Haydn már gyerekkorában is „komolyan” vette a zenei fellépéseket...
Joseph Haydnt fiatalon, amikor már túl volt a mutáláson, kitették a gyerekkórusból.
Akkor hírét vette, hogy Mariazellben kisegítő énekeseket vesznek fel. Ám mire odament, a helyeket már betöltötték, és hiába könyörgött a karnagynak. Felosont hát a karzatra, megkereste a szólista kottáját, és kitépte a szólót tartalmazó lapot. Hátraszökött vele a templom mögé, és gyorsan megtanulta.
Aztán a kóristáktól megkérdezte, hol a szólista. Majd ártatlan képpel érdeklődött, hogy tudja-e kívülről a szólóját. Az nagyképűen felelte:
– Minek tudnám, mikor ott a kotta?
Haydn a kotta felé nézve megkérdezte, hogy belenézhetne-e.
– Miért ne? – S a szólista készséggel fellapozta a kottát. Ám a szólónak nyoma veszett. Biztosan kiesett a könyvből.
Mindenki – szólista, karnagy – kétségbeesetten szaladgált, kérdezgetve, hogy ki fog énekelni, mire Haydn készségesen előállt azzal, hogy ő tudja a szólót, mert énekelte már.
A misén mindenki el volt ragadtatva Haydn produkciójától, aki később még tánczenét is szolgáltatott a lakóknak, s amikor elhagyta a városkát, 16 aranyforint csörgött a zsebében…
