Báró Eötvös József még Deák Ferenccel is bolondozott…
Az 1870-es évek elején egy szép nyári délutánon Deák Ferenc barátjával, Csengery Antallal együtt szemlélődött kifelé a világba az Angol Királyné vendégfogadó ablakából. A „világ” a szűk Kis Híd-utcai – a mai Türr István-utcát – jelentette, ahonnan az Öregúr lelátott a Nagy Kristóf-tér nyüzsgő sokadalmára. Elsúlyosodott sérve miatt a járás nehezére esett, a világgal való kontaktusa már csak a vendégfogadói ablakból való nézelődése volt.
Atyjafia, Daróczy Aladár írta meg, hogy a szóbanlevő délutánon az öregúr két kisdiák unokaöccse, a kis Szeniczey Ödön és Daróczy Tamás is ott játszadozott az öregúr szobájában. A behangzó uccai lármában az ablakon kikönyöklő öregúr nem vette észre, hogy nyílik az ajtó.
A vendég báró Eötvös József lépett be.
A báró a két fiúnak csendet intett, odalépett az ajtóhoz és tréfásan kopogtatott az öregúr testének a szóba felé domborodó részén. Az öregúr abban a hitben, hogy a diákgyerekek tréfálnak vele, szíves hangon így invitálta a kopogtatót:
– Herein!
