Egyszer Rippl-Rónai József megmutatta egy különös rajzát Pólya Tibor festőnek…
A kép az első világháború emlékeit idézi, és még a franciaországi internálása alatt készítette.
Hátul nagy embertömeg tolakszik, elöl – szinte teljesen különállóan – egy asszony varrogat a lámpafényben.
– Látja, itt hátul – mutatta Rippl-Rónai -, ez a nagy tömeg engem rugdosott a francia internálótáborban.
– És ki ez a varrogató nő az előtérben? – kérdezte Pólya.
– Itt elől? Ez Lazarine feleségem, aki meg odahaza ül és varrogat, s szegénykém nem is sejt semmit az egészből… – hangzott a válasz.
Pólya sértődötten húzta fel az orrát, s nézett mentorára:
– Engem miért nem rajzolt oda, kedves Józsi bácsi?
– Már miért rajzoltam volna oda? – csodálkozott a festő.
– Miért ne? – kérdezett vissza Pólya. – Hiszen én sem tudtam a dologról semmit.
