Szent-Györgyi Albert élvezettel mesélte el, hogyan kap az ember Nobel-díjat…
szombat, 1938. január 22.
Szent-Györgyi professzor azzal kezdte előadását, hogy amikor Szeged felé utazott, érezte, hogy hazajön. Újat nem tud mondani, mert mindent elmondtak, megírtak már róla. Azt is megírták, hogyan adták át a Nobel-díjat.
– Azt mondom most el, hogyan kap az ember Nobel-díjat – folytatta, és arról beszélt, hogy 1933-ban járt Stockholmban, és már akkor szó volt róla, hogy megkapja a kémiai Nobel-díjat.
– De erről akkor lemaradtam – jegyezte meg Szent-Györgyi derültséget keltve. – Egyszer megjelentek a hírek a svéd lapokban is, hogy Szent-Györgyi a Nobel-díj jelöltje. Elküldték a lapot nekem is, a cikk mellett nagy fénykép volt. Csak az volt a baj, hogy a fénykép nem engem ábrázolt. Egy csinos, fiatal férfiarc mosolygott le a képről: nem én voltam…
Azzal folytatta előadását, hogy tavaly októberben már félhivatalosan arról értesítették, hogy megkapja a Nobel-díjat.
Azon a napon, amikor megtörtént a döntés, izgatottan várta a telefonértesítést.
– Este fél 8 órakor csengett a telefon – mondotta a tudós. Nagyon izgatott voltam, mikor levettem a kagylót. Nem Stockholm jelentkezett, hanem az anyósom. Ez már nem volt jó jel. De ezúttal jó hírt közölt az anyósom: gratulált a Nobel-díjhoz. Azt hittem, hogy tréfál, de nem. Utána egy barátom hívott fel Stockholmból, és ő is gratulált… Ez már más, kezdtem igazán örülni. Par órával később már Hóman miniszter gratulált, ekkor már biztos voltam a Nobel-díjban, egy miniszter mégsem tréfál ilyen dologban…
– Sok gond is jár a Nobel-díjjal – folytatta ezután. – Most híres ember lettem. Eddig beszélhettem, amit akartam, összevissza gagyoghattam, nem volt baj. Most már nagyon-nagyon meg kell gondolnom, hogy mit beszélek.
Forrás: Szegedi Egyetem Tudástár, SZTE Klebelsberg Könyvtár, Délmagyarország
