Műveltnek lenni divat volt az ókorban. Éltetni a műveltséget pedig maga a dicsőség. Hogy mióta vannak irodalmi versenyek? Erről is csak az istenek tehetnek.
A nép kedvelt istene volt mindenkor a bor és mámor istene, Dionüszosz, akinek nemcsak a görög dráma és színjátszás kialakulását köszönhetjük neki, hanem a dráma versenyét is.
Az i. e. 5. század Athénjében a mai naptár szerint március-április hónapokban rendezték meg a Nagy Dionüszia ünnepségsorozatát. Ilyenkor érkeztek a városba az athéni tengeri szövetség küldöttei, hogy beszolgáltassák az adót a szövetség pénztárába.
A Nagy Dionüszia utolsó három napján zajlottak le a tragédia-versenyek a színházban. A kormány tagja, az arkhón döntötte el, kik azok az írók, akik részt vehetnek a versenyen. Egy-egy költő drámájának előadási költségeit az arkhón valamelyik tehetős polgárra ruházta. Ő lett a chorégosz, vagyis a karvezető. A chorégoszhoz a költőt, s a költőhöz a főszereplő színészt népgyűlésen, sorsolással jelölték ki.
A bemutatott drámát tíz tagú bizottság bírálta el. Az első díj a drámaíró homlokát díszítő borostyánkoszorú volt. A győztesek nevét, így pl. Euripidészét, időtállóan műveik őrizték meg.
A költői verseny, a szellemi vetélkedésnek ez a magas rendű műfaja tehát jelen volt az irodalomtörténet régi korszakaiban. Kiemelkedő helyet foglaltak el a német lovagköltők dalnokversenyei. Az istenség tiszteletére januárban Kis Dionüszia, március-április hónapokban egy négy napos Nagy Dionüszia elnevezésű ünnepséget tartottak. Ennek keretében zajlott a drámai verseny.
