Műtétje előtt Karinthy még megtréfálta Márait…
Márai Sándor volt Karinthy Frigyes egyetlen írótársa és barátja, aki nem látogatta meg, mikor agytumorja megállapítása után Stockholmba készült Olivecrona professzorhoz, súlyos koponyaműtétre.
A beteg írót nagyon bántotta Márai elmaradása.
– Fél tőlem a nyavalyás – morogta. – Azt hiszi, akkora a tumorom, hogy a fejem a lábára ejtem…
Az elutazás előtti napon az egyik telefonhívásra felfigyelt Karinthy. A kagylót ugyan a felesége vette fel, de hallotta, mikor beszólt a hallgatóba:
– Maga az Márai…? Igen, holnap indulunk…
Karinthy kézzel-lábbal integetett feleségének, hogy adja át a kagylót. Karinthyné lefedte a hallgatót, és továbbította Márai érdeklődését a beteg hogyléte felől.
– Adja csak ide – suttogta az író, és átvette a telefont.
– Mmmumumumumum-bábábábá – nyögött-nyeldekelt bele a mikrofonba, és Márai a vonal túlsó végén megdöbbenve kérdezte:
– Frigyes… te vagy az?
– Böböböböbö-nyenyenyenye … – csuklott-csámcsogott Karinthy, s szinte érezte a távolból a másik borzadályát. Érezte és élvezte is.
– Frigyes, Frigyes, az isten szerelmére! – jajongott a finom lelkű Márai, mire aztán Karinthy normális, rendes hangon s mély részvéttel megkérdezte:
– Sándorkám, mi van veled? Csak nincs valami bajod? Meglátogassalak?
Márai majd hanyatt esett. Lecsapta a kagylót, taxiba vágta magát, és percek alatt Karinthynál volt.
Nagyon szégyellte magát.
A műtét után két évet élt még Karinthy. 1938 augusztus 29-én hunyt el Siófokon.
Forrás: Békés István: Új magyar anekdotakincs
