Örömmel viccelte meg a Nyugat munkatársait báró Hatvany Lajos, az „utolsó mecénás”, ám sokáig kellett várnia, mire módját ejthette, hogy nem mindennapi hiúsága miatt megugrassa a nagy ugratót, magát Karinthy Frigyest.
1936 június elején a Budapesten tartózkodó Thomas Mann tiszteletére vacsorát rendezett a nagy német író pesti házigazdája, Hatvany Lajos. A közel nyolcvan főnyi vendégkoszorúban jelen voltak a magyar irodalmi és művészeti élet jelesei. Tudni kell, hogy Karinthy Frigyes rettenetesen izgatott volt már hetek óta, és alig várta, hogy kellőképp bemutatkozhasson a német írónak.
A vendégeket sorra mutatták be Thomas Mann-nak. Karinthy súlyt helyezett rá, hogy Mann a bemutatkozáskor tisztában legyen azzal, kivel áll szemben, s ezért lassan, tagolva, sőt, az érthetőség kedvéért bizonyos német hangsúllyal ejtette ki a nevét.
Valahogy így:
– K-á-rin-thy… Ká-rin-thy…
Hatvany Lajos, aki a bemutatás ceremóniáját végezte, nem minden él nélkül súgta oda barátjának:
– Hiába, Fricikém… Így aztán úgysem tudja, hogy ki vagy… Én már megtettem, mielőtt te beléptél volna a terembe.
