A nyilas hatalomátvétel után Kellér Dezső munkaszolgálatosként lapátolt, talicskázott. Egyik társa elárulta a zsidógyűlölő őrparancsnoknak, hogy aki mellette lapátol, sok gyönyörűséges dalnak írta a szövegét.
Kellér Dezső védjegye volt a jellegzetes, enyhén csipkelődő, finoman gúnyolódó stílus. Az őrmesternek sehogy sem fért a fejébe a dolog. Szétvetett lábakkal megállt Kellér Dezső előtt, és nekiszegezte a kérdést:
– Igaz az, hogy maga írta azt a dalt, hogy: „Paplak mellett lakik a Katika”?
– Alázatosan jelentem őrmester úr, igaz.
– Aztán igaz, hogy maga írta a „Nem tudom az életemet hol rontottam el” című nótát is?
– Igenis őrmester úr.
– És azt is, hogy: „Szeretem a kertet, mely a házad körül virul”?
– Azt is őrmester úr – húzta ki magát büszkén Kellér.
– Hát nem találtak egy rendes keresztény embert, aki megírta volna ezeket a dalokat?
Keller Dezső, akinek a „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni…” szállóigét is köszönhetjük, 1986-ban a közönsége által szeretve, Érdemes művészként hunyt el.
