Kellér Dezső minden párizsi kalandjáról beszámolt…
Miután Kellér Dezső megérkezett Párizsból, első útja a Fészek marasztaló társaságához vezetett. Fényes arról érdeklődött, hogy mennyire tudta megértetni magát francianyelv-tudás híján.*
– Még idehaza megvettem az Ezer szó franciául kis kötetet, amely nagy segítségemre volt. Igaz a beszélgetésminták közül kihúztam néhányat, például azt, hogy: „Mi magyarok a IX. században érkeztünk mai hazánkba.” Sok mindent kérdeztek tőlem, de erre nem voltak kíváncsiak. Aztán nem forszíroztam annak a mondatnak a betanulását sem, hogy aszongya: „Tagja ön a francia kommunista pártnak?” meg azt, hogy: „Megengedi, hogy hazakísérjem?”
– A feleségeddel voltál?
– Ezúttal igen, ő is velem volt.
– Akkor már érthető, hogy ezt a mondatot miért nem tartottad fontosnak.
– Azért nem árt a nyelvismeret, az fokozza az utazás élményét – jegyezte meg Romhányi.
– Ez igaz, de azért lehet sétálni a Champs-Élysées-n, és lehet némán is gyönyörködni a halódó kapitalizmus vergődésén. Pláne este, amikor minden ki van világítva és jól láthatók a ellentmondások, az gyönyörű.
– Ez jó, Dezsőkém, de most ne a készülő konferanszodat add elő, inkább arról mesélj valamit, hogy érezted magad? – faggatta Fényes Szabolcs.
– Remekül, el is határoztam, hogy ha törik, ha szakad, minden ötven évben egyszer kimegyek Párizsba.
– Mesélj, láttad a Bastille-t? – kérdezte Keleti László.
– Azt nem láttam, mert azt régen felgyújtották. Viszont voltam a Louvre-ban.
– Mennyi odakint a kávé? – kíváncsiskodott tovább Keleti.
– Úgy kétszázötven frank.
– Pengét hoztál?
– Hogyne, egy vagonnal. Aztán voltam az Invalidusok dómjában, és megnéztem Napóleon sírját is.
– Sztriptízt láttál?
– Láttam.
– És tényleg mindent levesznek a lányok?
– Nem, elöl van egy kis fügefalevél.
– És hátul? Hátul mi van?
Dezső itt már elvesztette a türelmét, és dühösen felcsattant:
– Hátul a zsákmányolt ágyúk és zászlók vannak!
*Ha valakinek ismerős lenne ez a párbeszéd, az nem a véletlen műve, mert később Kellér ebből írt egy tréfát, amit Zentay Ferenccel játszott el a Vidám Színpadon, és ami a tévében is látható volt.
Forrás: Kalmár Tibor: A humor háza, Kossuth Kiadó
