115 éve, 1905. december 1-jén született Kellér Dezső író, konferanszié, kiváló művész, a Vidám Színpad örökös tagja.
Kellér Dezső Budapesten született. Pályáját 1925-ben karikaturistaként kezdte, majd riporterként folytatta a Ma Este című színházi lapnál.
Mint színpadi szerző az 1920-as évek végén mutatkozott be, s ezután kabarétréfák, egyfelvonásosok és dalszövegek sajátos, fanyar humorú írójaként neve hamarosan ismertté vált. Konferansziéként 1933-ban a Teréz-körúti Színpadon állt először a közönség elé, a Hurrá, technokrácia című műsorban.
1945-től a Pódium Kabaréban, 1949-től a Kamara Varietében dolgozott, de igazán a háborút követő négy évtizedben vált a magyar kabaréművészet egyik legnagyobb képviselőjévé. 1951-ben, a színház megalakulásakor lett a Vidám Színpad tagja, tizenkét esztendőn keresztül a társulat nagy sikerű műsorainak konferansziéja, illetve szerzője. 1964-től a Thália kabarét, 1972-től újra a Vidám Színpad műsorait konferálta. A társadalmi jelenségekre és a visszásságokra reagálva, gondolatait utánozhatatlan kapcsolatteremtő készséggel szavakba foglalva, sajátos „kelléri” derűvel, könnyedén csevegett a nézőkkel, – halálosan komoly dolgokról.
Aki valaha is látta, nem felejti el, ahogyan szmokingban, jellegzetes tartásával, a függönyt markolva a nézők elé áll, és ravaszkásan mosolyogva megszólal: „Kedves Közönség „.
Kellér nem volt vicces, még csak jópofa sem. Rajta nem hahotázott a közönség, inkább derültséget fakasztott a nézők között, amint – olykor velük összekacsintva, – bölcs humorral elemezte a dolgokat, az értékrendjét elvesztő világban. Hivatása iránt alázattal viseltetett, a közönséget tisztelte. Soha, semmit nem bízott a véletlenre. Kollégái mesélték róla, hogy otthon a tükör előtt alakította ki azt a mimikát, amely által el tudta hitetni a nézővel, hogy egyedül csak hozzá beszél.
Évtizedeken keresztül ő maga volt a közéleti indíttatású politikai kabaré. Neve egybeforrt nemcsak a műfajjal, hanem a színházával is. Mint konferanszié negyven éven át ő volt a Vidám Színpad legnagyobb attrakciója, az Óceánon is túl ható vonzereje, jelképe.
Konferanszait számos rádió-és tv-felvétel őrzi, utolsó Vidám Színpadi fellépését 80. születésnapján sugározta a Magyar Televízió. Mintegy kétszáz kabaréjelenetet, több egyfelvonásost, és egy operettet is írt (Három tavasz). Békeffi Istvánnal együtt átdolgozta a Csárdáskirálynő című operettet, amely aztán Honthy Hannának hozott óriási sikert. Az ő alkotása volt a magánszektor rövidítésére a „maszek” szó, amelyet először egy 1951-ben elhangzott konferansziéjában használt, és amely azóta a magyar szókincs szerves tartozéka.
Több kötete megjelent: Az én kabarém, Kedves közönség, Pest az Pest, Leltár, és utolsóként a Fogom a függönyt. Stafétabotját többször is átadta kiszemelt utódainak: a rádióban Rátonyi Róbertnek, a színházban Zana Józsefnek, a tévében Verebes Istvánnak.
Munkásságát több magas, állami kitüntetéssel ismerték el. 1955-ben érdemes, 1965-ben kiváló művész címet kapott. Budapesten halt meg, 1986. szeptember 24-én.
