Valamelyik estélyen egy híresen szép, de kissé butácska táncosnő került az erősen kritikus drámaíró, G. B. Shaw mellé…
− Nekünk tulajdonképpen össze kellene házasodnunk! – mondta a csevegés lendületében a hölgy. – Képzelje, milyen csodálatos gyermekeink lennének, ha az ön eszét és az én szépségemet örökölnék.
− Valóban! – merengett az ötleten Shaw. – De mit csinálunk, ha fordítva sül el a dolog, és a gyerekek az ön eszét meg az én szépségemet öröklik?
