A Nyugat szerkesztői időnként kikosarazták a „vőlegényjelölteket”…
A magyar irodalom nyugati szintre emelésének szerzői munkálatai és a Nyugat híres idejében a szerkesztőségbe beállított egy lobogó hajú, szakállas ifjú egy kézirattal a kezében.
– Költő vagyok – mondta illő szerénységgel. – Hoztam egy verset – és átnyújtotta az irodalmi rovat szerkesztőjének, aki azonnal elolvasta a költeményt.
– Na, mit szól hozzá? – kérdezte a költő.
– Ez a vers olyan, mint egy ronda „vőlegényjelölt”.
– Hogyhogy?
– Mindjárt megmutatom.
A szerkesztő fogta a verset, és a papírkosár fölé tartva elengedte, majd így szólt:
– Úgy, hogy „kosarat kap”…
