Előfordult, hogy Kosztolányi úgy bánt Karinthyval, mint tanár a diákjával, „tanárt s diákot egyként karikírozva”…
>>Sokszor, amikor Frici valami hosszabb filozofálásba kezdett, Dide mímelt apai szigorral rászólt:
– Ki kérdezett? – egyben az efféle szigort gúnyolva.
Karinthy egyik könyvének ezt a címet adta: „Ki kérdezett…?” Így kezdi: „Tréfálva szólt rám valaki, amikor beszélni kezdtem…”<<
Forrás: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthy Frigyesről
