A szép hangú Nyárai Antal nem csak az egészségére figyelt oda…
Nyárai Antal, az utolsó bohém sokat ivott és dohányzott, pedig érzékeny volt a gégéje – mint minden tenorista színésznek.
Mindennap feljárt hát terápiára Pollatschek Elemér professzorhoz, a színházi világ ismert gégészéhez.
Így ment ez évekig, amikor egyszer aztán Nyárai így szólt:
– Ideje volna már, professzor uram, hogy egyszer pénzről is beszéljünk.
Pollatscheket váratlanul érte a dolog, szinte zavarba jött.
– Ugyan, édes művészem, hova gondol? Szó sem lehet róla.
– De, de… – erősködött Nyárai. – Ragaszkodom hozzá.
Az orvos végül is megadta magát:
– Hát jó… ahogy gondolja… és amennyit éppen óhajt…
Az utolsó bohém kinyújtotta a kezét:
– Hát adjon – mondta könnyedén -, mondjuk, ötven koronát!
