Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca „babonás” lehetett…
„Kincsem volt az, aki fellelkesítette a magyar urakat, hogy a csodakancához hasonló paripákat tenyésszenek, amelyekkel majd öregbítsék a magyar lónevelés hírnevét, végig az egész világon” – írta Krúdy Gyula Kincsemről, a Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő lótenyésztő birtokán a homlokán egy csillag jeggyel született hírneves versenylóról.
Kincsem legkedvesebb cimborája az idomárja fekete-fehér nőstény macskája volt, akivel sok időt töltöttek együtt a ló istállójában, naponta elkísérte a tréningjeire is.
Egy ismert anekdota szerint Kincsem a macska nélkül nem volt hajlandó versenyezni. Vagyis, ahol rajthoz állt a csodaló, ott kergette az egereket a macska is. Így történhetett, hogy a verhetetlen kanca még a legtávolabbi versenypályára, az angliai Goodwoodba is macska barátnője társaságában utazott. Sőt a külföldi, távolabbi utakra is el kellett vinni, mert Kincsem nyugtalan volt, ha nem volt közelében a cica.
Egyszer az angliai Goodwoodból hazafelé menet franciaországi Deauville-bengy kis kellemetlenség történt: a nagy sürgés-forgásban elveszett a macska. A Boulogne-sur-Mer-i kikötőben az egész istállószemélyzet kétségbeesetten kereste a macskát, amikor az történetesen elkóborolt a ló mellől. Az idomár még jutalmat is kitűzött a becsületes megtalálónak, így két napos keresés után sikerült megtalálni a szökevényt.
