A bécsi szecesszió mestere, Gustav Klimt otthonülős fajta volt…
Gustav Klimt nem különösebben szeretett kimozdulni Ausztria határain túlra, gyógyíthatatlan utazásfóbiásnak nevezte magát.
Carl Moll visszaemlékezéséből tudunk arról az olaszországi útjáról is, amely csaknem azelőtt véget ért, hogy elkezdődött volna. Moll elintézte, hogy bécsi barátai kikísérjék az állomásra Klimtet, és felrakják a megfelelő vonatra, Moll pedig megígérte, hogy az út végén Firenzében várja a festőt.
A vonat beérkezett, Moll pedig türelmesen várakozott a külső vágánynál, ahol az utasok kiszálltak a vagonokból – Klimtnek azonban nyoma sem volt.
Moll átkutatta az egész pályaudvart és végül az egyik váróteremben talált rá a festőre, aki a csomagja mellett üldögélt. Gustav Klimt már azon volt, hogy feladja az utazást. Amikor Moll megkérdezte, hogy mit csinált ott, Klimt azt felelte, hogy várta a hazamenő vonatot.
