Kölcsey Ferenc számára igen fontos volt a magyar nyelv pontos használata. Az eredetiségre pedig külön hangsúlyt fektetett, így utazásai során nem egyszer ütközött némi ellenállásba…
Kölcsey Ferenc parasztszekéren utazván, egy kis folyóhoz érve felnézett, és megkérdezte a kocsistól:
– Miféle víz ez, atyafi?
– A Karaszna – felelte biztos hangon a kocsis.
– Nem Karaszna az, hanem Kraszna – igazította ki Kölcsey.
Aztán továbbmentek. Midőn a Berettyóhoz értek, Kölcsey ismét érdeklődni kezdett:
– Hát ez miféle víz?
– Ez meg a Brettyó, itt – válaszolta a kocsis.
– Nem Brettyó az, hanem Berettyó – hangzott a válasz.
– Üsse meg a kő! – kiáltott fel bosszúsan a kocsis. – Amott a Karaszna nem tetszett, itt meg a Brettyó… Honnan tudjam most már: mi lesz jó az úrnak?
