Az emberek közül sokan vallják azt a filozófiát, hogy a hosszabb együttélés csak kölcsönös engedmények árán lehetséges, vagyis, ahogy a közmondás is vallja: „a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon”.
Arra, hogy miként fest a fent vázolt kompromisszumos megoldás, François-René de Chateaubriand, a francia romantika kiemelkedő írója világított rá a legkiválóbban:
„A feleségem leginkább délután öt órakor szeretne vacsorázni, de én este hét óra előtt sosem vagyok éhes. A dilemmát úgy hidaltuk át, hogy hatkor vacsorázunk. Így mindketten kölcsönösen rosszul érezzük magunkat.”
