Talán nincs is még egy író, akiből egyszerre áradt a szerénység, a derűs szelídség és a meg nem alkuvó, kemény férfiasság. De még Móra Ferenc is meglepődött olykor…
Móra Ferenc gyakran sétálgatott a szegedi Tisza-parton. Egy alkalommal egy síró kisgyerekkel találkozott. Megsimogatta, és még egy tízfillérest is a kezébe nyomott.
– Aztán ne sírj – mondta neki. – Légy jó kisfiú.
– Az lehetetlen! – felelte a gyerek.
Móra, a gyermekirodalom jeles képviselője, aki azt hitte magáról, jól ismeri a gyerekeket megütközve nézett rá.
– Miért? – kérdezte a fejét félrebillentve.
– Azért…, mert én kislány vagyok!
