Hitt-e Könyves Kálmán királyunk a boszorkányokban? Erre a kérdésre persze minden írni és olvasni tudó azt feleli: már hogyan hitt volna, mikor híres törvénye világosan elrendelte.
Kálmán a törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentéssel élt: „De strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat” – boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semminemű kereset ne legyen.
Középkori bölcs királyunknak e felvilágosodott törvénye azonban csak fél érdem; mert ma már bizonyosan tudjuk, hogy Könyves Kálmán csupán a boszorkányok bizonyos fajtáját tagadta a strigában; amaz idők általános boszorkányhite alól ő sem vonhatta ki magát.
Tulajdonképpen abban a dekrétumában, melyben az idézett híres tétel van, a 60. bekezdés úgy szól, hogy az esperes és az ispán hírével, tudtával rontóknak találtak (malefici) elítélendők. A Kálmán idejében tartott esztergomi első zsinat határozatainak 50. bekezdése szerint, ha valakire, akit rontással (maleficium) vádolnak, reá bizonyosodik a dolog, a törvények szerint bűnhődjék.
Kálmán valójában csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők (más források szerint vérszívó túlvilági lények) létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyvben törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen.
