Deák Ferenc igen szeretett az állatkertbe járni, az 1860-as évek végén volt ott neki egy kedves medvéje: a Kristóf. Itt találkozott össze jó barátjával, Gyulai Pál költő-íróval…
Deák Ferenc mindenféle csemegével szokta etetni ezt a mackót és élvezte a „társaságát”. Ennélfogva a Kristóf ketrece mellett minden délután nagy társaság gyűlt össze, Deák tisztelői itt keresték fel a haza bölcsét. Köztük volt egyszer a Deák-irodalmi kör egyik képviselője, a politikus kiváló barátja, Gyulai Pál is, a lelkes kritikus, író, költő és irodalomtörténész egyetemi tanár.
A beszélgetés során a tréfás urak egyre évődtek a jeles akadémikussal, kicsiny termete miatt.
Gyulai végre felcsattant:
– Ej, látni nálam kisebb termetű embert is!
– De nem ingyen! – szólt közbe Deák nagy huncutul a bajusza alól.
