Brüll Adél és Ady Endre első találkozásáról többféle anekdota kering…
Tabéry Géza nagyváradi író visszaemlékezése* szerint az történt, hogy amikor Diósyné Brüll Adél meg akarta hosszabbítani a Nagyváradi Napló előfizetését, a szerkesztőségben szóba hozta Ady Endrét, majd ebből a beszélgetésből született meg a bemutatás is – közvetlenül az újság irodájában.
„Ady szerkesztő úr a szeptemberi estén benn dolgozott a Nagyváradi Napló redakciójában. A másik szobában, ahol javában folyt a kiadóhivatal adminisztrációs munkája, azzal állít be egy elegáns asszony, hogy az előfizetést meghosszabbítja egy egész esztendővel. Valaki, akivel az elegáns asszony együtt végezte iskoláit, ráismert Diósynéra, alias Brüll Adél asszonyra. Megörültek egymásnak, Diósyné Párizsról beszélt, de nem túl nagy közlékenységgel, mert csakhamar másra, megint az újságra terelte a szót.
– Tudják-e, kérem, hogy Önöknél egy olyan ember dolgozik, akinek vétek Váradon maradnia?
Ránéztek Diósynéra, nem értették egészen amit beszélt.
– Ki az az Ady? – kérdezte az asszony – Eddig majd minden magyar talentumnak az volt az átka, hogy kicsinyes magyar mértékkel nézte a világot, vagy kiment, s a nagyvilág kivette belőle, elpusztította benne a magyart. Sajnálni való ember az a maguk szerkesztője.
A társszerkesztő, aki Diósyné szavait hallotta, mosolyogva szólt be a szomszéd szobába:
– Bandi, gyere csak ide. Őnagysága szakasztott azokat mondja amin magad szoktál nekünk keseregni.
Ady bemutatkozott. A híres nagy ivások mellett sokat olvasott már akkor. Nem is volt előtte ismeretlen az a téma, amiről Diósiné beszélt. Azt mondják, vagy egy óráig vitatkoztak Párizsról és francia írókról. Ady pedig szépen vette a kalapját. A barna arca piros volt egy kicsit, és aznap nem szerkesztett. Hazakísérte az asszonyt…”
Forrás: Péter I. Zoltán: Ady és Léda – Egy szerelem története
* Péter I. Zoltán megjegyzi: „Tabéry történetének hitelét csökkenti, hogy másodkézből származik, s a koronatanúnak számító „társszerkesztő” sincs nevesítve. A cselekmény helyszínével is gond van. Ugyanis a Nagyváradi Napló szerkesztősége 1902. május 6. után a Szent János (a mai Ady Endre) utca 11. szám alatt volt, a Fehérék lakásából kiszakított egyetlen szobában.”
