Fiatal korában Hofi többször elmesélte, hogy honnan, hogyan került a „lámpák” elé…
1968. II. 28. Tévé-show hivatal
„A szilveszteri rádió- és televízióműsor után nagyon sok levél érkezett, hogy mutassuk be Hofi Gézát. Hogyan indult a pályája?
– Felkerestem Szendrő Józsefet, aki akkor a debreceni Csokonai Színház igazgatója volt és odaálltam elé, hogy szeretnék színész lenni.
– Micsoda?
– Mondom, igen.
– Mit utál?
– Hát!
– Na mondjon valami vidám verset.
– Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én.
– Meg fogok szakadni a röhögéstől.
– Mondtam a verset, ott tartottam a versben, hogy fülembe forró ólmot öntsenek: – Az enyémbe is – mondja Szendrő. – Ölég. Na ide figyeljen, magát leviszem Debrecenbe, adok 1300 forintot, ölég?
– Igen, természetesen.
– Hol fog lakni, mi?
– Hát az állomáson, a váróteremben.
– Na akkor kap 1400 forintot.
– De miért?
– 100 forint kell a peronjegyre. Hogy hívják? Hoffmann Géza.
– Micsoda?
– Hoffmann Géza.
– Ezt nem lehet. 1300 forintért lefoglalja az egész plakátot. Nem, valami más nevet vegyen föl.
A rendező akart segíteni, és sorolni kezdi: Hábetler, Harmat Géza, azt mondja Szendrő, micsoda? Nem jó. Hát ez a gyerek parodista akar lenni, nem pedig virágénekes. Valami más nevet mondjon. Gondolkodtam. Hát a becenevem, Hoffmann után legyen Hofi.
– Micsoda, jól van, legyen Hofi. Na jól van, írják le. Leírták a nevemet két f-fel és y-nal. Azt mondja a Szendrő: ne y-nal, i-vel. Leírták i-vel. Azt mondja a Szendrő, ne két f-fel, egy f-fel. Leírják egy f-fel és i-vel és megkérdezik, direktor úr, óhajt még valamit? Hogy a fenébe ne: az elején nagy H-val.”
Forrás: Menyhért Mészáros László: Hoffi-maffia, 1991
